Gyógynövények és gyógyteák
A nagymamáink polcán várakozó gyógyfüvek, gyógynövények és az ember kapcsolata jelentősen megváltozott napjainkra.
A kutatások, elemzések száma megsokszorozódott, ennek köszönhetően a szakemberek több tucat növényben megtalálták a hatóanyagokat és kivonatokat tudtak belőlük keszíteni. Ilyen módon jobban megértjük, hogyan hatnak bizonyos gyógynövények, de tudásunk csak részleges. Nem értjük meg a növények hatóanyagainak komplexitását.
Fény derült sok veszélyre is, ami a gyógynövények hosszan tartó vagy nagymértékű fogyasztásából adódhat.
A gyógynövények megítélése is sokat változott. Az elődeink által fogyasztott egyszerű gyógyteák a kutatók szamára csak a hatóanyag forrásai, amelyet ki kell vonni és mesterségesen elő kell allítani.
Az emberek egyre nagyobb számban fordulnak a gyogyító növényekhez. Egészen biztosan több tényező is szerepet játszik ebben: az akadémikus gyógyításban, az orvosokban és a gyógyszeriparban való csalódás, az idegenkedés a mesterséges anyagogktól, a gyógyszerek mellékhatásaitól, a zöldmozgalmak előretörése, a nosztalgia a természetes életmód és a gyógyítás iránt.
A World Health Organization (Egészségügyi Világszervezet) olyan fontosnak tartja a hagyományos orvoslás ügyet, hogy nyilatkozatban hívták fel a világ figyelmét arra, hogy becsüljék meg a népi gyógyítok tudását. A nyilatkozat arra ösztönzi az orvosokat, egészsegügyi intézményeket, hogy működjenek együtt a népi gyógyítokkal, olvasszák bele tudásukat az akadémiai gyógyításba, a kormányokat pedig arra szolítja fel, hogy tegyék a nemzeti egészségügy részévé a hagyományos gyógyítást.
A teljes nyilatkozat angol nyelven az alábbi linken olvasható: http://www.wpro.who.int/china/sites/hsd/beijing_declaration.htm
Kivonat magyar fordítasban:
….I. A hagyományos orvoslás tudományát, az eljárásokat és gyógymódokat tiszteletben kell tartani, meg kell őrizni, és széles körben kell népszerűsíteni minden országban.
….II. Minden kormány felelősséggel tartozik állampolgárai egészségéert. A nemzeti egészsegügyi rendszeren belül olyan politikat és irányelveket kell kidolgozni, mely biztosítja a hagyományos orvoslás biztonsagos, helyénvaló és hatékony használatát.
…III. Miközben elismerjük számos kormánynak a fejlődésre tett erőfeszítéseit arra vonatkozóan, hogy a nemzeti egészsegügy részévé tegyék a hagyományos gyógyítást, cselekvésre szolítjuk fel azokat, amelyek még nem tették ezt meg.
….VI. Az akadémikus és a hagyományos orvoslás közötti párbeszédet erősíteni kell, megfelelő képzési programokat kell létrehozni az egészsegügyben dolgozok, orvostanhallgatók és a kutatók részére.
(Az Egészsegügyi Világszervezet a hagyományos Orvoslásról szoló Kongresszusa Peking, Kína, 2008 November 8.)
A beteg ember sajnos sok esetben magát gyogyítja. Ismeretekért nem fordulhat az orvoshoz, aki nem rendelkezik a megfelelő tudással, és, vagy épp ezért, egyenesen ellenzi a gyógynövények használatát. Így aztán a betegek könyveket bújnak, az interneten keresgélik és találják meg az időnként ellentmondásos információkat.
Ne hallgasson a riogatókra. Ha az ésszerűség határain belül fogyasztja a gyógyteákat, ha hiteles forrásból utána néz, melyik gyógynövény mire való, kétség esetén megkérdezi a szakosodott természetgyógyászt, nem lehet baj.
Forrás: Lopes-Szabó Zsuzsa – A bükki füvesember nyomában